KIENTZL IMRE
(Jászapáti, 1927–Edelény, 2020)
Sokszor mondom, hogy az időskor legnyomasztóbb és legfájóbb része, amikor búcsúzunk azoktól, akik fontosak voltak számunkra családtagjaink, barátaink, ismerőseink, Kientzl Imre is közéjük tartozik.
Imrével, a 1990-es évek végén – a jászapáti tanyavilág anyagának könyvbe történő szerkesztése kapcsán, – amikor a Kientzl családhoz kapcsolódó adategyeztetés közbrn – kötöttünk egy életre szóló barátságot. Egymás után vetette papírra a családhoz kötődő emlékeit, szemléletesen, mely olvasmányos volta mellett, hiteles, rendkívül pontos képet ad a 19/20 század eseményeiről. Lelkesedése és szorgalma példakép lehet mind azoknak, akik csak egy kicsit is tesznek a múlt átmentése érdekében.